A magyar nyelv csodálatos és ezt már számos híres ember is észrevette az évszázadok során. Összegyűjtöttünk és lefordítottunk néhány idézetet, melyet a magyar nyelvről mondtak.
Jacob Ludwig Karl Grimm
Jacob Ludwig Karl Grimm, német nyelvész, a híres Grimm-mesék megalkotója írt először a német nyelvtanról. A magyar nyelvről úgy nyilatkozott, hogy az logikus, tökéletes felépítésű és minden más nyelv felett áll. (1820)
Sir John Bowring
Sir John Bowring angol gazdaságpolitikus és utazó meglátogatta Magyarországot, majd kiadott egy antológiát angol nyelven a magyar írók és költők munkáiból. Ő mondta a következőket:
„A magyar nyelv a múltba vezet. Nagyon sajátságos körülmények között fejlődött ki, a szerkezete pedig olyan régről származik, amikor a manapság beszélt európai nyelvek többsége még nem is létezett. Egy olyan nyelv, mely folyamatosan és rendületlenül fejlődött önmagában, s melyben a logika és matematika találkozik az erő és hangzásmód alkalmazkodóképességével és alakíthatóságával.
Az angoloknak büszkének kellene lenniük a magyar nyelvre, mert az ember nagyságát bizonyítja. Megmutatja eredetét, s minden egyes összetevője megkülönböztethető, mely a más nemzetekkel való érintkezés során került a nyelvbe.
A magyar nyelv olyan, mint a terméskő, egyetlen egész, melyen az idő vihara még karcolást sem ejtett. Nem egy naptár, mely az évek változásához igazodik. Nem támaszkodik másra, nem vesz kölcsön semmit, nem kufárkodik, nem fogad el semmit senkitől, és nem is ad másnak semmit. Ez a nyelv a legrégebbi és legdicsőségesebb emlékmű, mely egy nemzet szuverenitását és szellemi függetlenségét hirdeti.
Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azon átsiklanak. Ez a nyelvészetben is úgy működik, mint a régészetben. Az ősi egyiptomi templomok szintjeinek eredetét, melyeket csak kőből építettek, nem lehet megmagyarázni. Senki sem tudja, honnan származnak, hogy mely hegységből vájták ki a csodálatos tömegüket. A magyar nyelv eredetisége egy olyan jelenség, mely sokkal csodálatosabb még ezeknél is.” 1830
N. Simpson
N. Simpson a „Levelek a Duna partjairól” című cikksorozatában írt a magyar nyelvről, illetve az éppen zajló szabadságharcról:
„A magyar nyelv nagyon költői, gazdag és lelkesítő … tele lélekkel és erővel, mely megfelel mindenféle költői feladatra. Erős, mégis gyengéd és kedves hangzású. Dallamos, miközben a kifejezése tiszta.” 1848
Heinrich Wilhelm Schott
Heinrich Wilhelm Schott, osztrák tudós a magyar nyelvről:
„A magyar nyelvben megtalálható egy friss, gyermekies, természetes nézőpont, és bár nem mutatható ki, azért sejthető, hogy rejtve tovább fejlődik, mint egy bimbó. Számos lágy mássalhangzót tartalmaz, míg magánhangzói tisztábban ejthetőek ki, mint a német nyelvé.
Felhasználható rövid mondandóhoz és erőteljes szónoklatokra is, azaz, minden prózai típusra jó. A nyelv kellemes ritmusban épült az egymással összhangban álló magánhangzókra, gazdagsága és harsogó hangjai kiválóak a költészetnek. Ez jól meg is mutatkozik a költészet minden ágában.” 1840
Erbesberg professzor
Erbesberg, egy világhíres professzor Bécsből, mondta a következőket:
„A magyar nyelv felépítése olyan, mintha külön a nyelvészek hozták volna létre, hogy magába foglaljon minden szabályt, tömörséget, dallamot és logikát, s mindezeken felül, hogy elkerüljön minden közhelyt, kiejtési nehézséget és szabálytalanságot.” 1840
forrás: http://szotarak.blog.hu/2015/08/30/hiressegek_a_magyar_nyelvrol
