Aki vette már valaha igénybe professzionális fordítóiroda szolgáltatásait, az tudja, hogy a fordítás folyamata egy soktényezős, olykor több szakember közreműködését is igénybe vevő munka.
A folyamat azon résztvevője, akinek érdemeiről általában kevesebb szó esik – holott szakértelmével nagyban hozzájárulhat egy igényes fordítói munka sikeréhez – a lektor. A lektorálási folyamat egyszerre szolgálja a megbízó, a fordítóiroda, valamint a fordító érdekeit. A megbízót biztosítja arról, hogy egy gondosan ellenőrzött, pontos fordítást kap kézhez, magát a fordítóirodát is garantálja a kiadott szöveges anyag magas minőségéről, továbbá fontos szempont, hogy a fordítók számára a folyamatos lektori visszajelzés szakmai fejlődést jelenthet.
A gyakorlati életben azonban mégsem feltétlenül tisztázott kellő mértékben a lektor szerepe, még a fordítói szakma képviselői számára sem. A leggyakrabban felmerülő kérdés, amely ebben a témában megfogalmazódhat: miként válhat valakiből lektor, illetve valóban nagyobb tudással rendelkezik-e egy egyszerű fordítóhoz viszonyítva? A fordító és a lektor munkájában természetesen számos átfedés megfigyelhető, azonban nem feltétlenül szükségszerű azonos kompetenciákkal rendelkezniük. Nem árt persze, ha egy fordító is ismereteket szerez a lektorálásról, azonban ez gyakran nem pótolhatja a fordítói folyamat során egy képzett lektor munkáját.
Kit alkalmaz egy fordítóiroda lektorként?
Az általános tapasztalat alapján a fordítóirodákban gyakran a legrátermettebb, releváns munkatapasztalattal rendelkező fordítók közül kerülnek ki a lektorok. Ennek megvan az a kockázata, hogy habár a fordítói kompetenciának a birtokában vannak, nem feltétlenül alakul ki az a készség, amely elengedhetetlen más fordítók munkájának az értékeléséhez és javításához, ez pedig a későbbiekben konfliktusokhoz, problémákhoz vezethet az együttműködés során. A témához kapcsolódó jogi szabályozás sem egyértelműen különíti el a fordító és a lektor szerepét, a lektornak pusztán a kiemelkedő fordítói képességeit hangsúlyozza, azonban arra konkrétan nem ad választ, hogy mi a valódi különbség a két szakma között.
Miért is van szüksége a fordítóirodának a lektorra?
A lektornak – egy fordítótól eltérően – képesnek kell lennie arra, hogy az eredeti és a fordított szöveges anyag közti eltéréseket feltérképezze, mérlegelje, hogy ezek a különbségek valóban lektori beavatkozást igényelnek-e. A lektor a szükségtelen szövegelemeket törli, a stilisztikai hibákat javítja, vagy éppen a hiányosságokat pótolja a fordításban, továbbá, ami nagyon fontos, objektív visszajelzést tud adni az általa ellenőrzött szövegről. A lektor tehát alapvetően nem új szöveget alkot, legfeljebb módosít az írásműben, javaslatokat tesz azzal kapcsolatban. A szöveg tökéletesítése az elsődleges szempont, a stílus és nyelvhelyesség alapján, megfelelve a mai élő nyelv követelményeinek, azzal a céllal, hogy egy kiváló minőségű célnyelvi produktum jöjjön létre a munkafolyamat eredményeként, egy eredeti szöveggel egyenértékű, befogadó számára is feldolgozható, nyomdakész anyag.
Összességében elmondható, hogy nagy a lektorok felelőssége, már amennyiben igényes munkát akarnak kiadni a kezeik közül, és bár többen, akik esetleg csak felszínesen látnak bele egy lektor munkatevékenységébe, nevetségesen egyszerűnek ítélhetik meg, nem látva mindazt az időráfordítást, precíz odafigyelést és háttértudást, amire elengedhetetlenül szükség van a szakmában.
Forrás: www.eltereader.hu
