Aki szereti a fantasy vagy sci-fi történeteket (hogy bővítsük a merítést, nyugodtan idevehetjük például a Marvel szuperhősfilmjeit, különösen a legutóbbiakat, ahol a Galaxis Őrzői szerepelnek), bizonyára észrevette már, hogy milyen könnyedén, gyakran minimális akcentus nélkül kommunikálnak egymással olyanok is, akik egy galaxis két átellenes végéről érkeztek, ráadásul a néző nyelvén.

Ha az ember munkahelye fordítóiroda, talán még jobban felfigyel erre a jelenségre. Persze el lehet ettől vonatkoztatni, és elfogadni, hogy a készítők nem akarták megtörni a cselekményt ilyen apróságokkal, de az igényesebbek elvárják, hogy ha az író felépít egy másik világot, akkor annak legyen egy koherens szabályrendszere. Különben az olvasó/néző elveszíti előbb a támpontjait a történetben való tájékozódáshoz, és így idővel az érdeklődését is.

Fordítóiroda helyett dramaturgia

Hogyan értik meg a szereplők egymást anélkül, hogy hosszú nyelvtanulásos jeleneteket kelljen beiktatni, megtörve a történet folyását?

Alapvetően kétféle megoldás létezik, illetve ezek „cifrázása”. Vagy valamilyen különleges eszköz (vagy fantasy esetében varázslat) teszi lehetővé az azonnali fordítást (ami már nincs is talán olyan messze a hírek alapján), vagy van egy közös nyelv, amit majdnem mindenki beszél, és ez a közös nyelv van „lefordítva” az olvasók illetve nézők nyelvére.

A különleges eszközre a sci-fikben a legismertebb példa a Star Trek „univerzális fordítója”, aminek a sorozat haladása során több verziója is megjelenik. Itt az ingre tűzött kommunikátor alakítja át a hanghullámokat, a Galaxis Őrzőiben viszont egy implantátum szerepel, vagyis beültetett fordítóeszközről van szó. A fordítóeszköz azonban nem csak gépi lehet: a Galaxis Útikalauz Stopposoknak-ban a bábel-hal egy olyan hal, amelyik a beérkező agyhullámokkal táplálkozik, és emésztésének végterméke a lefordított agyhullám, amit saját nyelvén érzékel az, akibe egy ilyen szimbióta befészkelte magát. A Farscape (Csillagközi szökevények) sorozatban pedig „fordító mikrobák” végzik el ugyanezt a feladatot. A Doctor Who (magyarul Ki vagy, Doki? címmel jelent meg) című angol kultsorozatban pedig az időgép egyszerűen telepatikusan sugározza a fordítást a szereplők fejébe, ami olyan fokú pontosságot tesz lehetővé, hogy még a metaforák és egyéb irodalmi eszközök is értelmesen kerülnek lefordításra! Na persze. Talán az egész sci-fi fordítói műfaj legkényelmesebb megoldásával állunk szemben.

A fantasy-művekben ennél egyszerűbb a szerző dolga, mivel rá lehet fogni bármilyen varázslatra. Érdekes módon talán a legelső példa erre a Biblia, ahol a Szentlélek áldásának köszönhetően az apostolok mindenkihez olyan nyelven szóltak, amit az megértett.

A fent felsoroltaktól eltérőbb, talán némileg igényesebb is az a verzió, ahol van egy lingua franca, amin a legtöbben beszélnek. Legismertebb példa Tolkien univerzuma, ahol a közös nyelvet egyszerűen Közös Nyelvnek hívják. Érdekes módon pedig Tolkien egyébként is nyelvész volt, létre is hozta azokat a nyelveket, amik megjelentek a regényekben, ábécével és nyelvtani szabályokkal. A Csillagok Háborúja világában pedig basic-nek hívják az angolt (vagyis azt, amit a film szereplői látszólag angolul mondanak). Érdekesség, hogy az első filmben még angol feliratok szerepeltek (legjobban a Halálcsillag vonónyalábjának „POWER” feliratán látható), a Jedi visszatérben viszont már idegen ábécét használtak. Ez ott és akkor (például az űrkompokat kielemző birodalmi képernyőkön) csak random jelek sora volt, de azóta elkészítettek hozzá egy ábécét Aurebesh néven. Mégis megtartották a latin betűket is (bizonyára egyszerűbb néhány feliratot úgy hagyni a folytonos fordítgatás helyett), csak a Star Wars világában High Galactic-nek nevezik. Ugyanakkor hiába a galaktikus Basic, a galaxis hatalmas és rengeteg olyan faj van, amelyiknek a fizikai felépítése nem alkalmas a használatára, bár megértik, mint az ismert vukik és a huttok. Ezért használatosak abban az univerzumban is tolmácsgépek és tolmácsok, de nem olyan diszkrétek és kifinomultak, mint például a Star Trekben. Sőt, ha belegondoluk, a tolmácsdroid C3PO-ról sok minden eszünkbe juthat, de a „diszkrét” jó eséllyel nincs köztük.

A rengetegszer felújított, átalakított, kicsinosított Csillagok háborúja film eredetiben, latin betűkkel, és a felújított verzió Aurebesh betűkészletre “lefordítva” Forrás: starwars.wikia.com

Néha azért mégis jól jönne egy fordítóiroda

Mindkét mód megoldás arra, hogy követni lehessen a cselekményt, de kényelmes abból a szempontból is, hogy még mindig van lehetősége a szerzőnek beleírni valamilyen meg nem értésből eredő poént, vagy cselekményszálat. A StarForce című videojáték-klasszikusban például az egyik űrlény faj azért vált ellenségessé (azaz inkább ez volt a casus belli), mert az első kapcsolatfelvételkor az emberi hajó parancsnoka nem tudta, hogy az idegeneknek működő fordítókészüléke van, és csúnya megjegyzést tett az űrlények külsejére. A Marvel-univerzumban pedig Groot karakterének nyelvét „nem tudja lefordítani” a fordító implantátum, ezért a nézők csak annyit hallanak, hogy „én vagyok Groot”, mivel fajának nyelve ebből az egyetlen mondatból áll.

Összességében elmondhatjuk, hogy a fordítói szakma nem tűnik el a távoli jövőben, sem ott, „ahová még senki sem merészkedett”, sem „réges-régen egy messzi-messzi galaxisban”, csak átalakul.

Robottá, szoftverré, űrhajótisztté, vagy hallá. De az igény, ami a szakmát életrehívta, vagyis egymás megértése és meg- illetve kiismerése megmarad, amíg értelmes lények lakják az univerzumot.