• Ma az orosz nyelv egyike a nagy világnyelveknek. A becslések szerint, mintegy 300 millió ember beszéli Oroszországban és az ország határain túl. A Szovjetunió széthullása után az orosz nyelv használati köre leszűkült és továbbra is szűkül. Napjainkban a volt Szovjetunió 14 tagállamának összlakossága több mint 140 millió fő (ez megegyezik Oroszország összlakosságával), itt az orosz nyelvet aktívan használók száma 63,6 millió fő.  Ezen felül még 39,5 millió fő passzív nyelvhasználónak minősül.
• Nyelvjárási tagoltsága a nagy területi kiterjedéshez képest viszonylag kicsi, az irodalmi nyelv a Moszkva környéki középorosz nyelvjárásokra épül.
• Az orosz nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának keleti szláv csoportjába tartozik, tehát a legszorosabb rokonságban áll az ukrán és a fehérorosz nyelvvel, s azokkal együtt a felbomlófélben lévő ősszláv nyelv számos tekintetben egymáshoz igen hasonló nyelvjárásaiból alakult ki. Az orosz nyelv alapjául szolgált dialektusok más vonásai nemcsak a többi keleti szláv dialektussal, hanem ezeken túlmenően további szláv nyelvjárásokkal vagy nyelvjáráscsoportokkal is közösek. Az orosz irodalmi nyelv története is a Kijevi Rus’-ra megy vissza, amely a keleti szlávok közös állama volt.
• A magyar és a német nyelvhez hasonlóan különböző hangmagasságot használnak egy mondaton belül vagy a mondat végén, attól függően, hogy kijelentő, kérdő vagy felkiáltó mondatról van-e szó.
• Tudjon meg még többet az orosz nyelv és az orosz fordítás történetéről a Wikipedián!

Tudta a cirill írásról?

• A cirill írás. Akárcsak a latin – a görögből származik. Míg azonban a latin írás az időszámításunk előtti 7. századtól lépett önálló útjára, a cirill csak a 10. századtól kezdve önállósult. A cirill, a görög és a latin betűs szövegeket összehasonlítva a cirill jobban hasonlít a latinra, mint a görögre – de nem hasonlít a görögre feltűnően jobban, mint a latinra. Ennek oka Nagy Péter helyesírás reformja, ugyanis az általa akkor bevezetett új betűformák a korban használatos latin betűk formáin alapultak. A cirill írást országosan 1708-ban cári rendeletre vezették be Oroszországban és orosz polgári írásnak nevezték el. A különböző reformok során nőtt is és csökkent is a betűk száma, némelyik átalakult, néhány pedig teljesen eltűnt. A legutolsó reformot 1918-ban hajtották végre, ekkor jött létre a Szovjetunió idején ma is használatos 33 betűből álló ábécé.
• Cirill írásjelek. Vannak cirill betűk, amelyek teljesen azonosan, vagy nagyon hasonlóan néznek ki, mint a latin betűk, de teljesen más az olvasatuk: Ёё – olvasata [o] vagy [jo], Уу – Az [u] hangot jelöli, Вв – [v], Рр – [r], Нн – Valójában [n]-t jelölnek, Хх – [ch] az ejtése, Зз – valójában ez a [z].
• A főnév neme általában felismerhető a végződéséről. Az а-ra vagyя-ra végződő főnevek néhány kivételt leszámítva nőneműek, az о, ё е végűek semlegesneműek. A ь-re végződő főnevek hímneműek vagy nőneműek is lehetnek. A főneveket különböző módon ragozzuk, attól függően, hogy hím- vagy nőnemű főnévről van-e szó.